Dr. Csernus Imre élete és munkássága

2011. szeptember 22.
Oláh Gabriella, Best-Work

A dolgozatom alanya nem más, mint Dr. Csernus Imre pszichiáter, akire felnézek rendkívüli munkássága és egyedi stílusa miatt.

1966. március 2-án született egy vajdasági kisvárosban, Verbászon. Kisgyerekként nagyon sovány volt. Édesapja próbált ezen változtatni, kevés sikerrel. Két testvére van, egy öccse, aki jogász, és egy húga, ő logopédus. Anyai nagyszülei polgárok voltak, nagyapja üveges mester. 10 éves korában meghalt az anyai nagyapja, ez annyira megrendítette, hogy megesküdött, hogy pap lesz... de utána jött a serdülőkor, a csajok, és ez nem illett bele az esküjébe, gyötrődött is emiatt, meg szeretett volna felelni nagyapjának, míg egy pap fel nem mentette az esküje alól, mivel az nem tiszta szívvel történt. Így nem lett pap. Apai nagyszülei földművesek voltak. Egyszerű emberek, de innen jött a föld iránti szeretete. Apja orvos. Sokáig azt hitte, hogy nem szereti őt. Soha nem beszélt az érzéseiről, félt tőle sokáig. Édesanyja fogorvos, akivel jó a kapcsolata.

Az élet vitte a pszichiátria felé. Nem ez szeretett volna lenni, hanem nőgyógyász, a szülészet miatt. Elkezdett egy teljesen másfajta munkát az egyetem elvégzése után, beszélgetett emberekkel. Két hónap után rádöbbent arra, hogy nagyon közel tud kerülni emberekhez. Azért, mert olyan kérdéseket mer feltenni, amelyekre ők még gondolni sem mernek. Gondolkodott, hogy hol lehet ezt leginkább használni, így jött a pszichiátria. A pszichiátriát 3 év után csaknem abbahagyta, egy lány miatt. Meg pénz miatt. Jelentkezett a gyógyszeriparba, de nem vettek fel. Ők látták, hogy nem hiteles.

Egyszer megkérdezte egy főorvos tőle:
- Imre, miért veszed fel az újabb és újabb narkóst? Átvágják a fejedet, mi értelme az egésznek?
Megálltam, épp egy kórrajz volt a kezemben. Valami ilyesmit válaszoltam:
- Nem hiszek abban, hogy ha egy ember belesétál egy gödörbe a saját lábán, hogy abból nem tudna kisétálni, szintén a saját lábán.

Gyermekkoromban jó orvos szerettem volna lenni. Ez volt az álmom. Megvalósítottam tegnapig. Mert MA ma van, újabb nap a bizonyításra.

Csernus Imre könyvei

Ezek közül én A nőt, A férfit és a Felnőtt húslevest olvastam, amik nagyon megnyerőek voltak számomra. Olyan témákat dolgoz fel könyveiben Csernus, amik érdekesek és hasznosak minden ember számára. Ezért én nem csak azoknak ajánlanám ezen könyvek elolvasását, akit érdekel a pszichológia, hanem mindenkinek, akinek problémája van élete bármely területén.

Gondolkoztam azon, hogy fontos-e kategorizálnunk magunkat, nők, lányok, csajok... és ki a nő? Én 19 évesen lehetek nő? Hogyan kell viselkednie egy 19 évesnek? Olvastam, hogy milyen a nő, de milyen egy 19 éves? A különböző életkorokban hogyan viselkedjünk, mi a helyes?

Sok kérdésem van, amikre nem kaptam választ, de talán az idő megválaszolja. Mindenesetre nem volt haszontalan elolvasni a könyveit, mert sok minden letisztult a fejemben. Elgondolkodtató, amit ír, és ahogyan. A férfi című könyvében szó van a "szeretetkurva" fogalmáról. Ő azt vallja, hogy "az illető azért teszi szét a lábát, hogy miután megbaszták, kicsit megsimogassák a fejét"... de kérdem én, ez olyan nagy baj? Mármint vannak emberek, akik hosszú ideje élnek egyedül, de minden embernek szüksége van ölelésre, simogatásra, sexre. Olyan nagy baj, ha nem csak a jövendőbeli férjünkkel/ feleségünkkel fekszünk le? Én 19 évesen nem akarom magam elkötelezni, viszont nem akarok mindenkivel összefeküdni, meg akarom találni az egyensúlyt, amíg nem találom meg az én nagy Ő-met, már ha létezik . Érzéseim viszont akkor is vannak, ha egyedül vagyok, illetve igényeim, mint ahogy bárki másnak... ha nem ártok vele senkinek, akkor olyan nagy baj, ha "szeretetkurva" vagyok?

Valamint érdekes még azon elmélkedni, hogy ki az igazi férfi. Csernus, könyvében nem egy pasitól kérdezte meg, de talán erre a kérdésre senki sem tud egyértelmű választ adni. Mindenki más, mindenkinek más az igénye. Vajon lehet kategorizálni a pasikat?

Csernus szerint Magyarországon nagyon sok gyereknek a racionális tudása rendkívül fejlett, de érzelmi intelligenciája alulfejlett. Ez annak is köszönhető, hogy a szülők boldogtalanok és az anya nem néz szembe elrontott életével, inkább a gyerekre szenteli összes idejét, mindent megcsinál helyette (így teszi magát fontossá és nélkülözhetetlenné), mert a gyereknek csak az a dolga, hogy tanuljon. Így az nem tapasztalja meg az élet árnyoldalait, nem fejlődik érzelmileg és mikor belép a nagyvilágba, csak egy "puhapöcs" lesz, Csernus szavaival élve. A nőknek szüksége van ezekre a "férfiakra"? Azt hiszem nem... talán ide vezethető vissza egyrészt a rossz párkapcsolatok egy része, mert ha nem vagyunk érzelmileg fejlettek, akkor érzelmileg gyerekek vagyunk, és ha legalább az egyik fél még "gyerek" a kapcsolatban, az nem igazi kapcsolat, illetve a "férfi" nem férfi, a "nő" nem nő.

A nő című könyve többnyire arról szól, hogy a nők többsége nem képes kilépni a rossz kapcsolatból, mert bíznak abban, hogy párjuk megváltozik. Ezt akár évekig is képesek elhitetni magukkal, félnek változtatni. Illetve, ha megfigyeljük az utcán mellettünk elsétáló nőket, elképesztőn görbén járnak. Az is, aki divatosan öltözködik, ápolt, csinos, és az is, aki kevésbé ad magára. Ez sajnos valóban így van, már én is tapasztaltam. Többek között azt is, hogy az emberek nem mosolyognak, feszültek, szomorúak, idegesek, amivel csak másokat is lehangolnak és ez csak egyre rosszabb és rosszabb. Ez a viselkedés a magánéletükből fakad, legfőbbképp a párkapcsolatokból. Csernus ebben a könyvben megemlíti a 7 főbűnt és a köztük lévő kapcsolatokat. Ki gondolta volna, hogy ezek között összefüggés is van?! Ha valaki lusta, akkor az már önző, hiú, mohó, kapzsi és irigy is. Ha belegondolunk, minden ember lusta valamilyen szinten, tehát akkor már a 7 főbűn közül 6 minden emberre illik?! Ugyanis, ha te lusta vagy és nem csinálsz meg valamit, amit kellene, önző vagy, mert a pillanatnyi érzéseidre hallgatva, inkább valami mást, könnyebbet, jobbat csinálsz a kiszabott munka vagy egyéb tevékenység helyett. Hiúság: "Csak én legyek a legszebb" - Melyik nő az, aki még sose gondolt erre, mikor elment szórakozni?! Mohóság: "Nekem legyen a legtöbb" - Melyik embernek nem fordult meg ez a fejében soha például pénzzel kapcsolatban... még ha nem is valósult meg, de mindenki eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha... Kapzsiság: a mohóságra visszavezethető... Irigység: "Nekem miért nincs?" - Itt is érzékelhető egy bizonyos fokú önzés. Összefoglalva, ha valaki lusta, az önző, és ha valaki önző, akkor már hiú, mohó, kapzsi és irigy is. Persze valakiben egyes bűnök jobban megnyilvánulnak, valakiben kevésbé, de mindenkiben benne vannak.

A felnőtt húsleves Csernus egyik legkülönlegesebb könyve a stílusa miatt... milyen az a pszichológia jellegű könyv, ami teli van ételreceptekkel? Szerintem jó, különleges, érdekes. Az étel összehozza az embereket, gondoljunk a közös főzőcskékre, a nagycsaládi ebédekre, bográcsolás... és persze a pasikat is a hasuknál fogva lehet megfogni... Úgy gondolom, hogy jó találat ez a könyv, mert bár sokan biztos arra gondolnak, hogy semmi köze az ételnek a pszichológiához, nem illik össze, és talán nem is gondolják, hogy mégis mennyire sok a közös bennük.

Sajnálom, hogy nincs több időm olvasni, mert Csernus eddigi könyvei alapján szívesen olvasnék még a műveiből, eddig nem okozott csalódást és minden könyvéből sikerült valami újat megtudnom, tanulnom.

Idézetek Csernus Imrétől

"A bizonytalanok mindig mindent túlbonyolítanak."

Ez egy Csernus idézet, amivel nem értek egyet. Talán azért, mert néha én is mindent túlbonyolítok, mégse érzem magam bizonytalannak. Illetve, nem is túlbonyolítom, csak ha hallok valamit, több szempontból vizsgálom meg, és ezért nem biztos, hogy eltudom dönteni, hogy az adott dolog jó, vagy rossz. Szerintem ez személyiségfüggő, én próbálok mindent több szemszögből megfigyelni, mindenki szempontját megérteni és nem konkrétan rámondani egy bizonyos dologra, hogy az jó, avagy sem, de ettől nem érzem magam bizonytalannak.

"Tudod, az életben nem csak szép dolgok vannak, látod, a csapat sem mindig nyer, hanem előfordul, hogy néha kikap. Tehát az öröm és a fájdalom sokszor együtt jár, és mindkettővel tudni kell jól bánni."

Ez ismét egy Csernus idézet, amivel viszont egyetértek. Az emberek nem tudják elfogadni, hogy az élet nem csak boldogsággal, hanem fájdalommal is jár, de megkönnyíthetjük életünket, ha meg tanuljuk ezeket kezelni. Ha nem lenne fájdalom, a boldogság érzését sem ismernénk. Illetve egy újabb közismert mondást említenék: "Ami nem öl meg, az erősít." Tehát a fájdalomban is találhatóak pozitívumok, még ha ez elsőre furcsán is hangzik. Amíg nem fogadjuk el a fájdalom jelenlétét az életünkben, addig nem lehetünk boldogok.

Csernus Imre előadásai

Dr. Csernus Imrének eddig két előadásán vettem részt. Az egyik a párkapcsolatokról szólt, a másik az önmegvalósításról. Mind a kettő lenyűgözött, amilyen hasonlításokkal élt, ahogyan következtetett az elmondottakból, amilyen nyugodtsággal levezette az előadást... Fantasztikus. Nem írnék különösebben az előadásokról, mert a könyveinél megemlített témakörök kerültek feldolgozásra és körülbelül csak ugyanazt tudnám leírni... De!

Minden embernek ajánlom, ha párkapcsolatban él, ha egyedül, ha boldog, ha boldogtalan, de látogasson el egy Csernus előadásra, mert nem véletlenül lett pszichiáter, kiválóan végzi munkáját, és rendkívüli embernek tartom, még ha kíméletlen is a pácienseivel, de így lett hiteles.

Cikkek

Megjelent cikkeink teljes listáját megtalálja a Cikkek oldalon.

Hozzászólások

A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, hozzászólásokat az alábbi e-mail címre várjuk.
info@pszichologuskepzo.hu