Ünnep

2010. október 26.
Bujdosó Éva PhS., Best-Work

Október 23-án elgondolkodtam arról, hogy ki, milyen módon ünnepelhette ezt a jeles eseményt. Van, aki koszorúzott, esetleg közösségi eseményeken vett részt, vagy kirándult a késő őszi jó időben. A barátaim közül volt, aki elutazott, többen mentek már a temetőkbe, olyan is volt, aki dolgozott. Nyílván mindenkinek a saját ünneplése volt a különleges, de azt hiszem az én megemlékezésem nagyon felemelő, aktuális és példamutató volt.

A légifotó jól mutatja a devecseri pusztítás nagyságát

Aki ismer engem, tudja, hogy az egyik hobbim a motorozás. Imádom a szabadság, határtalanság, érzését, a szembefújó szél hűvös simogatását, a benzingőz illatát, a csoportos motorozást! Most már jogos a kérdés, hogyan kapcsolódik ez az október 23-i megemlékezésekhez? Motor és október vége? Egyesek ilyenkor már motorra sem ülnek, hiszen a hideg idő, csapadék, köd, a hideg aszfalt több veszélyt rejteget, és nagy odafigyelést igényel.

Néhány barátommal részt vettünk egy különleges motoros rendezvényen. A megmozduláson a motorosok 100 km-nyi motorozás bekerülési összegével támogatták a vörös iszap károsultakat. De nem a hagyományos módon, sms, vagy telefonhívás keretében, hanem fogtuk magunkat, és levittük az összegyűjtött pénzt, és átadtuk a devecseri alpolgármesternek egy virtuális csekken.

A konvoj 11 órakor indult a Duna Plázától, a kb. 100-150 motoros kijutását Budapestről rendőri kíséret segítette. Székesfehérváron még többen csatlakoztak a társasághoz. A motoros társaimmal nemzeti színű lobogókkal, lassú, fegyelmezett tempóban haladtunk Ajka felé. Az egyik veszprémi pihenőnél egy másik motoros társasággal futottunk össze, ők szlovákok voltak, és a szlovák nyelvtörvény égisze alatt a Balatont motorozták körül. Megható volt a határon túli magyarok összefogása!

Útközben az emberek megállva, integetve, koszorúkat lengetve figyelte a tekintélyes menetet. Ajkára érve a helyiek segítették a találkozási pontra jutásunkat, ahol a devecseri polgármester helyettes és segítői egy finom gulyáslevessel vendégeltek meg minket. A polgármester helyettes megdöbbentő képeket mutatott a katasztrófa színhelyéről, az embereket ért tragédia részleteiről. Hihetetlen, szívszorító és megható volt!

Természetesen kíváncsiságunk elvitt minket Devecser felé! A település útzár alatt volt, nem tudtuk motorral sem megközelíteni. A katasztrófa nyomait viszont láttuk, mert a Devecserről kihajtó járművek kerekeiről lekerült iszap vörösre festette az ajkai utca aszfaltját. Az útzárnál megfordultunk, és nyomasztó érzésekkel a szívünkben indultunk haza. Az iszap halványuló vörös színe az aszfalton jelezte távolodásunkat. A timföld gyár szürkén, szinte fenyegetően magasodott a település felett. Csendben, együtt érezve gondoltunk honfitársainkra ezen a helyen! Vajon ők hogyan ünnepelték ezt a napot?

Cikkek

Megjelent cikkeink teljes listáját megtalálja a Cikkek oldalon.

Hozzászólások

A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, hozzászólásokat az alábbi e-mail címre várjuk.
info@pszichologuskepzo.hu