Gondolatok a hazugságról
1. rész: Tanítások a hazugságról

2010. október 19.
Spiller Mariann PhS., Best-Work

Hazudni jó. Pillanatnyi feszültségeinket hirtelen megoldottnak tekintjük, szinte fellélegzünk, főként mikor azt látjuk, hogy hitelesnek tűnik a hazugságunk. Azonban a férfi és a női hazugság között vannak egyezőségek és különbségek. Különböző módon hazudunk, az ok azonban mindig azonos. Olvastam a hazugságokról, gyakorta érzem, hogy hazudnak nekem, nem beszélve a saját hazugságaimról, és amikor magamnak is hazudok, folytathatnám a sort... és folytatom is.

Be kívánom mutatni hétről hétre, hogy milyen típusú hazugságaink vannak, és hogy mit gondolok az adott hazugság keletkezéséről és milyen lehetséges módját látom, hogy csökkentsük hazugságaink számát. Hosszútávon a pillanatnyilag megkönnyebbülést hozó hazugság ránk telepszik, mintha lápon járnánk, ám az iszapos lábunkról a le nem mosott sár rászárad, majd súlyos nehezékként cipeljük a terhét, miközben léptünk egyre nehezebbé válik.

Az okok

Félelmeink és önismereti hiányosságunk vezet a hazugságaink gyökeréhez. Nézzük, mit is jelent ez? Mikor egy ember hazudni kényszerül, főként a következményektől fél. Mondjuk ki, gyakorta okkal. Embertársaink nagy része érzelmei által vezérelt, és nem épp filozófus vagy pszichológus, hogy a mélyére nézzen a bekövetkezett helyzetnek, ha megtudja az igazságot. Helyette azonnal bekövetkező negatív reakciókra kell számítani. Legtöbbünk önös érdekei, sztereotípiái nyomvonalán – pillanatnyi lelki állapotának megfelelően – túlreagálja a helyzetet, vagy a történést, de semmiképp sem hallgat csendben, nem emészti meg, nem dolgozza fel és nem kommunikálja le az őszinte szavakat. Sajnos ez legtöbbünket arra sarkall, hogy ne konfrontálódjunk, és kisebb-nagyobb hazugságokkal leplezzük a valós tényeket.

Mi történik bennünk?

Nyomást, feszültséget érzünk, gyakorlatilag frusztrációs élményvilág keletkezik bennünk, melyet minden lehetséges eszközzel próbálunk feloldani. Belép a körbe a kognitív és executív képességeink legjava, a kreativitásunk, kombinációs és kommunikációs képességünk csúcsait döngetjük, de vannak közöttünk, akik már a meglévő sémáikat használják fel hanyag eleganciával. Ők sztereotip módon vetik oda a betanult sémát, mint koncot partnerüknek, például: "Tárgyaláson voltam, elhúzódott.", vagy "Újra kellett festeni a hajamat, mert elrontotta a fodrász."

Mennyivel könnyebb ezt mondani, mint bevallani, hogy "A kollégám elhívott sörözni, és annyira elbeszélgettük az időt, hogy az kifolyt a kezemből, mint a víz.", vagy hogy "Annyira jól esett a kényeztetés a fodrásznál, hogy elragadott a hév, és a pedikűröshöz is beültem, ha már ott voltam."

Sajnos nem várhatjuk el társunktól, hogy tisztában legyen a Flow érzés hatalmával, és van úgy, hogy annyira magával ragad bennünket egy beszélgetés, vagy egy esemény – esetleg a környezeti ráhatás kerít bennünket a hatalmába –, hogy úgy érezzük, megszűnt körülöttünk az idő, és mire az óránkra nézünk, bizony erős csúszásban vagyunk.

A probléma

Nincs is itt semmi gond, ha ezek a dolgok csak néha-néha fordulnak elő velünk, de sajnos vannak olyan személyiségjegyeink és külső körülmények, amik fölébünk kerekednek.

Vannak közöttünk olyanok, akik például notórius késők. Magára ismer valaki? Mindig közbe jön valami, valami külső ok, valami indok. Természetesen soha nem mi vagyunk a hibásak! Mondom: soha! Az idő, mint egy gonosz felleg, fölénk tornyosul, beborít és ismeretlen dimenziókba dobál ki minket magából. Aztán csak nézelődünk, hogy miként fordulhatott elő velünk, hogy – természetesen mindig valami zavaró ok miatt – már megint nem érünk valahová oda időben.

Az ok

Mindig a bizonytalanságunkból ered, merthogy a tologatás (és ezt annak hívják) egyenlő a belső magabiztosságunk hiányával. Tologatunk, de nem csak itt, hanem az élet minden területén, és végül az élet útján nem mi magunk megyünk végig, hanem a sok elmulasztott lehetőség menetel el mellettünk. A legszebb, hogy a futószalagra az elmulasztott lehetőségeinket, mint csomagokat magunk raktuk fel.

A következmények

És akkor jön a hazugság, ami egyszer-kétszer elmegy, de ha sztereotípiává válik, sajnos elveszítjük a hitelünket. Elveszítjük, és ez az élet más területeire is kihat. Megbízhatatlannak titulálhatnak bennünket, és magunk sem értjük, hogy mi az oka? Szembenézni a hazugságaink által generált következményekkel sajnos érthetetlen az átlagember számára.

Javaslat

Megtanulni elhárító mechanizmusaink árnyoldalait, rálátni környezetünk elhárításaira, amely gyakorta hazugság formájában manifesztálódik, kemény dió.

Legyünk nagyvonalúak partnereink füllentéseivel szemben. Az okos, tanult szakember világlátásával, óvatos és tapintatos rávezetéssel tudunk mintát mutatni környezetünknek. Megfelelő türelemmel és kommunikációval ötvözve tükröt tarthatunk, amely útkövetésre predesztinálhatja a körülöttünk levőket, és ne feledjük, a legtöbbet a gyermekeinknek adományozhatunk a példamutató magatartással.

Kérem, írják meg saját eseteiket és véleményeiket a hazugságokkal kapcsolatban! A következő részekben (megfelelő hivatkozással) szívesen tárgyalnám a mások által megírt példákat!

A cikksorozat részei

1. rész: Tanítások a hazugságról
2. rész: A hazugság művészete
3. rész: Tanácsok hazudozóknak

Cikkek

Megjelent cikkeink teljes listáját megtalálja a Cikkek oldalon.

Hozzászólások

A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, hozzászólásokat az alábbi e-mail címre várjuk.
info@pszichologuskepzo.hu